Hogy minek írok blogot? Na, ez egy nagyon jó kérdés!
A rövid válaszom: mert jött az ihlet.
A hosszabb: sokszor jött az érzés, de mindig ellenálltam, elhessegettem a blog gondolatát. Kit érdekelne? Jött mindig a kérdés. De ma, azaz tegnap, mert mindjárt hajnalodik, órák óta csak írok és írok, majd újra és újra olvasom, javítom és írok tovább. Szóval ma valahogy más volt. Ugyanazt éreztem, mint mikor megírtam a könyvemet. Úgy éreztem ezzel másokat inspirálhatok és mellette az én lelkemnek is jót tesz. Mintha megszállt volna valami, csak jöttek és jöttek a gondolatok, amiket virtuális papírra vetettem.
Én az a típusú ember vagyok, aki vállalja önmagát. Vállalom azt is, ha néha nem minden csillogó és fényes, vállalom a nehézségeket is, mert úgy gondolom hiba a tökéletest adni, mert becsapunk másokat, de legfőképp magunkat. Olyan világot élünk, ahol a külsőségesek számítanak. Megítélnek a ruhád, a kocsid alapján. Én ezekkel nem igazán foglalkozom, mert igyekszem olyan társaságba járni, ahol ez nem számít, ahol önmagamért fogadnak el. A gyerekeimnek sem játszom a tökéletest, a szuper okos szülőt, mert ez nem vagyok az. Sosem feledem, mikor egyszer anyuéknál a két kicsi feküdt az ágyon és Gergő azt mondta: “Anya, Te nem is értesz szolfézsül” � Mire én: “Ez így van, én ehhez totál hülye vagyok, nekem túl bonyolult volt, de annak nagyon örülök, hogy Ti tanultok és értitek is.” Anyukám kihívott és azt mondta: “Fiam, ilyet nem mondhatsz a gyerekeknek” Mire én: ”Anyu, én vállalom magamat olyannak, amilyen vagyok. Lehet a szolfézshez hülye vagyok, de másban sikeres vagyok és minek játsszam meg magamat? Egyszer felnő és rá fog jönni mennyi mindenhez nem értek, pedig azt “hazudtam”, hogy igen. Mire jó ez? Nem lehet mindig a szülő az okosabb, én azt akarom szárnyaljanak túl minket. Tudják mik a gyengeségeik és vállalják, de közben tudják mik az erősségeik és legyenek rá büszkék. Senki sem tökéletes és pont ez a szép ebben az egészben, hogy fejlődhetünk, de ehhez akarni is kell.
Hát valahol ez a blog erről fog szólni. Addig írok, amig örömöm lelem benne.
Sokan ránézésre cimkéznek, nem is veszik a fáradságot, hogy megismerjék a másikat. Ezzel a bloggal azokhoz szeretnék szólni, akiket érdekel mi zajlik a háttérben, mi történik a színfalak mögött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
